Egy szomorú eseményről is meg kell emlékezni. A szomszédos épületben a gyalogoslövész-század újoncai laktak. Sokszor hallottuk, milyen szigorú volt a kiképzés, a drill, mekkora szivatások voltak stb. Állítólag előfordult, hogy fiatal újoncok kétségbeesésükben kiugrottak a laktanya harmadik emeletéről.
Ebben a gyalogoslövész-században volt kiképzésen Alwin Hambsch, egykori iskolatársam, aki korábban Rheinhausenben lakott, az Oberdorfstraßén, később Bad Rappenauba költözött. Alwin a háborúban elveszítette az egyik lábát
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kiképzés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kiképzés. Összes bejegyzés megjelenítése
1941. december 22., hétfő | 3. osztályú Wehrmacht-jogosítvány
Az elméleti és gyakorlati vizsgára 1941. december 22-én, hétfőn került sor. A katonai igazolványomba a következő bejegyzés került
Wehrmachtsführerschein Kl. 3 (22.12.41) durch Inf. Ers. Btl. (mot) 119, Liste 1941/723.
A vizsgáztató egy kedves, idősebb tiszt volt: nagyon megnyugtató volt a jelenléte.
A gyakorlati oktató egy fiatal altiszt volt. Stuttgartban és Zuffenhausenben vezettünk, és az oktató barátnői fuvarozását is vezetési gyakorlatnak tekintette. A szolgálatban azonban nem ismert tréfát. Előfordult, hogy egy tanulónak a hiba súlyossága szerint pl. ki kellett szállnia az autóból, és a jármű után kellett futnia – hegynek fölfelé a laktanyába. Egyszer én is csináltam valami ostobaságot, és az altiszt azt mondta: „Azt hiszem, ön berúgott.”
A vizsga után szerette volna, ha én leszek a tisztiszolgája, de tudattam vele, hogy már Breiholz és Friedel őrmesterek szolgálatában állok.
Wehrmachtsführerschein Kl. 3 (22.12.41) durch Inf. Ers. Btl. (mot) 119, Liste 1941/723.
A vizsgáztató egy kedves, idősebb tiszt volt: nagyon megnyugtató volt a jelenléte.
A gyakorlati oktató egy fiatal altiszt volt. Stuttgartban és Zuffenhausenben vezettünk, és az oktató barátnői fuvarozását is vezetési gyakorlatnak tekintette. A szolgálatban azonban nem ismert tréfát. Előfordult, hogy egy tanulónak a hiba súlyossága szerint pl. ki kellett szállnia az autóból, és a jármű után kellett futnia – hegynek fölfelé a laktanyába. Egyszer én is csináltam valami ostobaságot, és az altiszt azt mondta: „Azt hiszem, ön berúgott.”
A vizsga után szerette volna, ha én leszek a tisztiszolgája, de tudattam vele, hogy már Breiholz és Friedel őrmesterek szolgálatában állok.
1941. december 2., kedd | Az újoncidő vége!
Nyolc hét kiképzés után véget ért az újoncidő (október 3-án, pénteken kezdődött): verejték, félelem, aggódás és honvágy jellemezte. Iszonyú megaláztatásokhoz és leszidásokhoz kellett jó pofát vágni.
Első hazaküldött levelemben így írtam:
„Ébresztő 5 óra 45-kor, aztán megállás nélkül majdnem este 7-ig.”
Említésre méltó még, hogy menetelés közben parancsra énekelni kellett.
Például: Die blauen Dragoner, sie reiten… (A kék dragonyosok, lovagolnak…)
Es ist so schön Soldat zu sein… (Oly szép katonának lenni…)
Auf der Heide blüht ein kleines Blümelein und das heißt: Erika… (A pusztán nyílik egy kis virág, neve: Erika…).
Ki a fene akar egy hosszú terepmenetelés után még énekelni?!
A kiképzés végén meglátogatott minket az ezredes, és megdicsért.
1941 októberében és novemberében, és később is egészen ’45-ig, a háború végéig szüleim (édesanyám, Philomena 1942. március 19-én, 60 évesen elhunyt) és testvéreim rengeteg kis csomaggal és levéllel szereztek örömöt. Bizonyság erre a tábori postán írt és érkezett levelek, amelyek máig megvannak.
Első hazaküldött levelemben így írtam:
„Ébresztő 5 óra 45-kor, aztán megállás nélkül majdnem este 7-ig.”
Említésre méltó még, hogy menetelés közben parancsra énekelni kellett.
Például: Die blauen Dragoner, sie reiten… (A kék dragonyosok, lovagolnak…)
Es ist so schön Soldat zu sein… (Oly szép katonának lenni…)
Auf der Heide blüht ein kleines Blümelein und das heißt: Erika… (A pusztán nyílik egy kis virág, neve: Erika…).
Ki a fene akar egy hosszú terepmenetelés után még énekelni?!
A kiképzés végén meglátogatott minket az ezredes, és megdicsért.
1941 októberében és novemberében, és később is egészen ’45-ig, a háború végéig szüleim (édesanyám, Philomena 1942. március 19-én, 60 évesen elhunyt) és testvéreim rengeteg kis csomaggal és levéllel szereztek örömöt. Bizonyság erre a tábori postán írt és érkezett levelek, amelyek máig megvannak.
1941. ősz | Lövészet és írnokság
Egyik nap azonban fordulat történt. Lementem a század fegyverraktárába, ahol Dukek főtörzsőrmester azt mondta, hogy szép a kézírásom, így a következő lövészeten én lettem az írnok a lőtéren. Ettől kezdve bármilyen rossz eredményeim is voltak a lövészeten, nem kellett vezénylésre a koszban fetrengenem. Soha nem fogom elfelejteni Dukek főtörzsőrmester emberségességét. Hivatásos katona volt, több mint tizenkét éve szolgált.
Még egy emlék a lőeredményeimről. 1941. november 2-án többek között az alábbiakat írtam haza:
„Az első lőgyakorlaton 20 köröm volt, követelmény nem teljesítve.
A másodikon 27, követelmény teljesítve (5-5 lövés).
Kis kaliberes lövészet: 5 lövés, 51 kör – dicséret az őrmestertől!”
 |
| Lőgyakorlat (korabeli képeslap) | Forrás: www.akpool.co.uk |
„Az első lőgyakorlaton 20 köröm volt, követelmény nem teljesítve.
A másodikon 27, követelmény teljesítve (5-5 lövés).
Kis kaliberes lövészet: 5 lövés, 51 kör – dicséret az őrmestertől!”
1941. ősz | Lövészet
Rengeteg sorakozó volt: fegyverellenőrzés, ruházatellenőrzés, járműellenőrzés stb. Állandóan piszkálták az embert.
Gewehr 98-as ismétlőpuskánk volt, ez volt a „katona menyasszonya”. Rövidebb időközönként a lövészet is szerepelt a szolgálati tervben. A lőtér a solitudei kastélynál volt (szintén Stuttgart része). Az oda- és visszaút csinos menetelés volt. Nem lőttem rosszul. Egyik alkalommal azt mondta az egyik felettesem: „Ember, hajolj már le, vagy lerúglak a lőállványról!” Aztán feküdj!, vigyázz! stb. Porban csúszó férgek voltunk.
 |
| Mauser Modell 98 | Forrás: Wikimedia Commons |
 |
| Schloss Solitude | Forrás: Wikimedia Commons |
1941. ősz | Gyakorlatozás
A híradós szakaszban szolgált Greiß őrsmester is. Ha nem sikerült a kiképzés, egyszerűen a fejünkhöz vágta a „Heeresdienstvorschrift” (szolgálati szabályzat) című könyvecskét.
A terepen sem volt szívbajos. Októberben és novemberben a talaj nedves és sáros, nekünk pedig le kellett hasalnunk a földre, és egy hátraarcot végezni az övcsatunkon.
Amikor a laktanya környékén gyakorlótöltényekkel (vaktöltényekkel) lőttünk, megparancsolta, hogy a kilőtt töltényhüvelyeket a fogunkkal emeljük ki az hóléből. Jaj volt annak, aki nem teljesítette.
Milyen ember volt? Ostoba, brutális – és a szeszt sem vetette meg. Semmi szerethető sem volt benne.
A terepen sem volt szívbajos. Októberben és novemberben a talaj nedves és sáros, nekünk pedig le kellett hasalnunk a földre, és egy hátraarcot végezni az övcsatunkon.
Amikor a laktanya környékén gyakorlótöltényekkel (vaktöltényekkel) lőttünk, megparancsolta, hogy a kilőtt töltényhüvelyeket a fogunkkal emeljük ki az hóléből. Jaj volt annak, aki nem teljesítette.
Milyen ember volt? Ostoba, brutális – és a szeszt sem vetette meg. Semmi szerethető sem volt benne.
1941. ősz | Evés, mint kötelező szolgálat
A vasárnapi szabadságról jöttem vissza, a távolság otthonról (Rheinhausen) a laktanyáig (Stuttgart-Zuffenhausen) alig 100 km volt. Mivel édesanyám küldött ennivalót, ezért ezen az estén nem mentem le a kantinba vacsorázni.
– Az étkezés szolgálat – így Vierhaus szakaszvezető, és írásban jelentést tett, amely Breiholz őrmesternél landolt. Mivel – hál’ Istennek – Breiholz tisztiszolgája voltam, ezért a jelentés egy Baumann közlegénnyel folytatott megbeszélést követően megsemmisíttetett. Breiholz sebesültként került az orosz frontról Zuffenhausenbe. Kedves ember volt – ember volt.
– Az étkezés szolgálat – így Vierhaus szakaszvezető, és írásban jelentést tett, amely Breiholz őrmesternél landolt. Mivel – hál’ Istennek – Breiholz tisztiszolgája voltam, ezért a jelentés egy Baumann közlegénnyel folytatott megbeszélést követően megsemmisíttetett. Breiholz sebesültként került az orosz frontról Zuffenhausenbe. Kedves ember volt – ember volt.
Vierhausszal később Oroszország déli részén találkoztam. Ügyet
sem vetettem rá.
1941. ősz | Híradóskiképzés, szuronytartó
A híradós szakaszban Vierhaus szakaszvezető lett az új vezetőm. Amennyire tudom, a Rajna-vidékről, Kölnből származott. Úgy tűnt, a morzénél jobban értek a távbeszélő-készülékhez: tíz vezetékes kis kapcsolószekrény, vezetéképítés, hátra vehető kábeldob, kábelvágó kés, szigetelő szalag stb.
Egyszer fegyvertisztításnál Vierhaus szakaszvezető megkérdezte, hol található a szuronytartó. Nem tudtam kapásból válaszolni. Erre Vierhaus megparancsolta, hogy másszam föl a legénységi szoba ablakpárkányára, és ordítsam ki a laktanyaudvarra, hogy „Nem tudom, hol a szuronytartó!”. A parancsot végrehajtottam; iszonyú megalázó volt.
 |
| 10 vezetékes telefonközpont | Forrás: wehrmacht-awards.com |
Egyszer fegyvertisztításnál Vierhaus szakaszvezető megkérdezte, hol található a szuronytartó. Nem tudtam kapásból válaszolni. Erre Vierhaus megparancsolta, hogy másszam föl a legénységi szoba ablakpárkányára, és ordítsam ki a laktanyaudvarra, hogy „Nem tudom, hol a szuronytartó!”. A parancsot végrehajtottam; iszonyú megalázó volt.
 |
| II. világháború bajonettek | Forrás: Wikimedia Commons |
1941. ősz | Kiképzés: rádiósból híradós
A kiképzés idő szenvedés volt. Először a rádiósokhoz kerültem. Itt a morzejelek megtanulása és fogadása, valamint a morzekészülék kezelése volt a lényeg. Nagyon rosszul boldogultam az egésszel: az agyam egyszerűen képtelen volt ilyen gyorsan felfogni mindent. Wieland szakaszvezető (a rajparancsnok és kiképző) értésemre adta, hogy nem tudom megcsinálni. Wieland alacsony termetű, erőteljes felépítésű ember volt, nem az a szelíd sváb típus. Bizonyára örült, hogy kivettek a rádiósok közül, és híradósok közé raktak. Sokat segített neki egy Schroth nevű hadnagy is.
Wieland szakaszvezetőt 1944 első hónapjaiban láttam viszont az oroszországi keleti front déli szakaszán: egy jelentéktelen kis beszélgetés után gyorsan elbúcsúztam tőle.
1944. március 9-én Schroth hadnagy adta át nekem telefonon az üzenetet, hogy jönnek az oroszok. A beszélgetésnek hirtelen vége szakadt: megjöttek! Schroth hadnagy ettől a pillanattól kezdve eltűntnek minősült.
 |
| Korabeli morzetávíró | Forrás: kpemig.de |
Wieland szakaszvezetőt 1944 első hónapjaiban láttam viszont az oroszországi keleti front déli szakaszán: egy jelentéktelen kis beszélgetés után gyorsan elbúcsúztam tőle.
1944. március 9-én Schroth hadnagy adta át nekem telefonon az üzenetet, hogy jönnek az oroszok. A beszélgetésnek hirtelen vége szakadt: megjöttek! Schroth hadnagy ettől a pillanattól kezdve eltűntnek minősült.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)