1942. június | Odahaza Németországban

Sógoromat, Alfons Sorgot (34 éves) is behívták a Wehrmachtba. Édesapám írja, hogy egy őrszázadban van, és június 24-ével átvezénylik Baden-Baden Oosba, előtte viszont még le kell kaszálnia a rétet, mert az állatoknak kell a széna. Alfons nagyon jól kaszál. Édesapám fél a sok munkától, ami a betakarításnál rá fog maradni: súlyos gabonászsákokat kell a cséplőgéptől a szekérig cipelni, amit szorgalmas veje korábban mindig elvégzett.

Édesapám írja még, hogy a kicsépelt gabonát már a cséplőgépnél lemérik („termelési harc”, az élelmezés biztosítása).

Levele végén közli, hogy június 6-án megtartották a Rheinhausen Takarék- és Kölcsönpénztár közgyűlését a Régi Postához címzett fogadóban, 50 tag részvételével. A hiteltársaság vezetőjeként ő terjesztette elő az 1941. évi mérleget és üzleti beszámolót. A tiszta nyeresé 1094,30 birodalmi márka volt. Azt írja, hogy a közgyűlés alatt is rám gondolt, és minden simán ment.

1942. február | Rokonlátogatás

A Zuffenhausenben töltött idő alatt alkalmam nyílt, hogy meglátogassam egyik unokatestvéremet és feleségét, Wendelint és Sofiet (született Becker), akik Stuttgart mellett laktak. Két éves kislányuk, Anna (1940-ben született), mindig sok örömet szerzett: lelki feltöltődés.

A háború végén, 1945 május 8-án Wendelin őrmester volt a Birodalmi Munkaszolgálatnál. 1953. április 1-jén átvette a Rheinhauseni Takarék- és Kölcsönpénztár vezetését, és így édesapám, Max Baumann utódja lett, aki 1928. január 1-jétől 1953-ig – 72 éves koráig – vezette a hitelintézet ügyeit.

Wendelin 1987. február végén halt meg (75 éves korában), felesége, Sofie pedig egy hónappal később (73 évesen).