1942. augusztus 25., kedd | Levél

Elküldtem egy levelet haza, és elérkezett a búcsú Harkovtól.

Elvezényeltek a 128. tábori tartalékos zászlóaljtól: 12 óra 15 perckor elindultunk Harkovból Nova Varáriába, szolgálat éjfélig, másnap reggel 7.00-kor pedig indulás a Kaukázusba, a frontra. A 23. páncéloshadosztály Altud térségében állomásozott a Kaukázus előterében (a Terek folyó mellett, az Tbiliszi előtti Ordzsonokidze [ma: Vlagyikavkaz] városánál).

Ebben a csatában vesztette életét Ewald Mehner 1942. május 25-én, pünkösdhétfőn. Pfeiffer azt mondta, hogy Ternijénél történt, páncélosok ölték meg.

Még egy kedves emlék Harkovból. 1942. augusztus 25-én a búcsúzásnál egy bizonyos Muszja asszony egy kis sárga fejpárnát ajándékozott nekem, hogy alvásnál a fejem puhán legyen. Muszja asszony mellékesen elmesélte, hogy férje katonatiszt az ostromlott Leningrádban, fiát pedig a németek Hamburgba hurcolták kényszermunkára.

Hány ilyen családsors lehetett akkoriban?

1942. augusztus 8., szombat | Találkozás, kapcsolat a helyiekkel, bordély

Elkészült a telefonközpont, és a 128. tábori tartalékos zászlóaljnál üzembe helyeztük a Gigantot.

Anton Ziegerrel meglátogattuk a falumbeli Josef Kammerert (a Rheinlust kocsma gazdájának a fiát). Josef Kammerer csapatellátós altiszt volt. Lényegesen idősebb volt, és nem ismert meg, csak amikor mondtam, hogy én vagyok a takarékszövetkezetes Max Baumann fia – ekkor viszont nagyon megörült. Adott egy csomó ellátmányt, hogy vigyem magammal a laktanyámba; máig hálás vagyok érte.

* * *

Nekünk, katonáknak tilos volt az oroszokkal, illetve az ukránokkal beszélni vagy kapcsolatot felvenni. A kapcsolat azonban szükségképpen adódott. A nők és a lányok mosták a ruhánkat, stoppolták a zokninkat és takarítottak. A fizetés kenyérben vagy más élelmiszerrel történt, amink éppen maradt. Nagy ínség volt, az emberek éheztek, koldultak.

Egy jellemző eset: egyszer Harkovban sétálva odajött hozzám két német katona, és a bordélyház iránt érdeklődtek. Nem tudtam, merre van. A karjuk alatt egy-egy cipót szorongattak – ott is így fizettek.

1942. augusztus 7., péntek

Kánikula! A telefonközpont átállítása „Gigantra”. Ma is elmentem a Jardan családhoz.

1942. augusztus 6., csütörtök

Hőség! Délután megnéztem a harkovi Színes színpadot. Kimenő este 9-ig volt engedélyezve; meglátogattam Jardanékat.

1942. augusztus 4., kedd

Délelőtt szolgálat, délután megnézem a Színes színpad műsorát, este Jardanéknál voltam.

1942. augusztus 3., hétfő

Látogatás a Jardan és a Muszja családnál; szép lakásuk van. Jardan úr könyvszekrényében Goethe és Schiller is megvan, németül. A Jardan házaspár arról mesél, hogy a háború kitörése előtt repülőgéppel utaztak a Krímbe a szabadságukat eltölteni.

A moziban megnéztem a Wetterleuchten um Barbarát.

Forrás: filmportal.de

(Villámlás Barbaráért: náci propagandafilm, Ausztria 1938. márciusi bekebelezését, az Anschlusst a tiroli bányászok szempontjából, felszabadításként mutatja be.)

1942. július 19., vasárnap

Megnéztem a Diener lassen bitten filmet, és megismerkedtem egy Tamara nevű lánnyal.


(Vígjáték 1936-ból: egy londoni „fordított bálon” a komornyikok és más szolgák játsszák az arisztokraták szerepét, amiből számos vidám bonyodalom és szerelem adódik.)

1942. július 18., szombat

A moziban negnéztem a Truxát; a színházban a Cigánybárót adták.

Forrás: imdb.com

1942. július 7., kedd

Elintéztem a postát, este egy mérnöknőnél zenét hallgattunk.

1942. július 6., hétfő

Megjavítottam egy vezetéksérülést a traktorgyárban, összetörték autóval (Tgujet felé, Harkovtól 12 km-re).

A traktorgyár 2008-ban | Forrás: Panoramio

1942. július 5., vasárnap

Reggel 8-kor mise, előtte gyóntam, a misén áldoztam. Jó volt a prédikáció. Éjszakai szolgálatban voltam a telefonközpontban.

1942. július 1., szerda | Mozi

Megnéztem „A W.B.1 titkos dosszié” című filmet. A városban kb. 6–7 katonamozi működött ekkoriban.

Forrás: filmportal.de

[Náci propagandafilm, amely a német haditengerészet tengeralattjáró-flottájának kialakulását, illetve Wilhelm Bauer (1822–1875) ebben kifejtett munkásságát mutatja be.]

1942. június 28., vasárnap

Vasárnap reggel mise: gyóntam és áldoztam. Az imaterem falán volt egy plakát „És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk.” (1 Jn 5, 4) Az imaház a Szumszkaja sugárúton, Harkov főutcáján volt. Délután újra elmentem az állatkertbe.


A harkovi szumszkaja sugárút napjainkban (nagyobb kép)

1942. június 25., csütörtök | Harkovi városnézés

Délelőtt szolgálatban voltam, délután elmentem a harkovi állatkertbe, megnéztem a Vörös teret és lefényképeztem a a Szumszkaja sugárút propagandaépületeinek tetejéről nyíló kilátást.

Remek nap.


A mai Szabadság tér, akkoriban Vörös tér (nagyobb kép)

1942. június 21., vasárnap

Találkoztam az oberhauseni Pfeifferrel és Richard Zwiegellel Rheinhausenből (az Oberdorfstraßén lakik).

1942. június közepe | Harkovi mindennapok

Elkészítettem a századhoz tartozók büntetésjegyzékét és őrséget álltam.

Szabadidőmben kétszer voltam moziban, a harkovi városi színházban pedig láttam a „Nice, Bajazzo und Carmen”-t. Előadók: a hadsereg propagandaszázada. A hadosztályparancsnok tábornok üdvözletét küldte a városi színházban játszó hölgyeknek (amint azt a szolgálati távbeszélőn hallottam).

1942. május 12–28. | A harkovi csata

A szovjetek Harkov felmentésére ellentámadást intéztek a németek ellen, azonban a rossz szovjet felderítésnek köszönhetően a németek két hét alatt megállították őket, majd óriási vereséget mértek a rosszul vezetett vörös erőkre. A harkovi csatában a veszteségek majdnem 1:10-hez alakultak a németek javára, akik 240.000 hadifoglyot ejtettek, továbbá több száz harckocsit és ágyút semmisítettek meg vagy zsákmányoltak.

A harkovi csata | Forrás: Wikimedia Commons

Ebben a csatában halt meg a falumbeli Ewald Mehner, május 25-én, pünkösdhétfőn. Ahogy Pfeiffer később elmondta, Ternij [Taranivka?] mellett a szovjet páncélosok hozták a halált.

1942. május | Harkovban

1942 májusának végén és június elején a hadosztály telefonközpontjában tevékenykedtem híradósként. Az átvezénylés miatt elveszítettem az irodai első írnoki állásomat.

1942. április 20., hétfő | Ünneplés

Schotte szakaszvezető, a század csapatellátó altisztje, akivel egyébként egy irodában dolgoztam, megkapta a háborús érdemkeresztet.

Kriegsverdienstkreuz | Forrás: Wikipédia

Az eseményt alaposan megünnepeltük. Itt ittam életemben először rumot, ráadásul sok is lett a jóból, úgyhogy tökéletesen kiütöttem magam.

1942. április 15., szerda | Harkov

A hideg és a hó miatt a harkoviak egészen ruhájukba burkolóztak. Az úttestről ugyan eltakarították a havat, ám az út szélén két oldalt hegyekben állt.

A szállásunk egy propagandaépületben, a párt egykori motorsportiskolájában lett. Egy csomó bútort találtunk benne. Sok asztalt és irodát zöld drapériával borítottak: igen jól nézett ki!

A számvevő őrsmester visszavett a századirodára, így első írnokként szolgáltam

Harkov a német megszállás alatt | Forrás: robswebstek.com