Rosel nővérem 33. születésnapja. Nagyon szorgalmasa írta nekem a leveleket; máig hálás vagyok a sok 10 dekás csomagért, amelyeket a fronton tőle kaptam.
Altudban kabardok (keleti cserkeszek) laknak, más nyelven beszélnek és nem olyan barátságosak. Telefonközpontos szolgálatba osztottak. Csemegeszőlőt, tojást, paradicsomot, krumplit, sőt tyúkokat szereztünk.
Pihenőállás a Tereknél, kis rohanó hegyi folyó. Sok páncélgránátos lelte a vízben a halálát, ahogy később egy bajtárs mesélte: „csípőig álltunk a vízben!” Több mint 120 kilométerről látszik a Kaukázus legmagasabb hegye a hósapkás Elbrusz: csodálatos!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: levél. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: levél. Összes bejegyzés megjelenítése
1941. december 2., kedd | Az újoncidő vége!
Nyolc hét kiképzés után véget ért az újoncidő (október 3-án, pénteken kezdődött): verejték, félelem, aggódás és honvágy jellemezte. Iszonyú megaláztatásokhoz és leszidásokhoz kellett jó pofát vágni.
Első hazaküldött levelemben így írtam:
„Ébresztő 5 óra 45-kor, aztán megállás nélkül majdnem este 7-ig.”
Említésre méltó még, hogy menetelés közben parancsra énekelni kellett.
Például: Die blauen Dragoner, sie reiten… (A kék dragonyosok, lovagolnak…)
Es ist so schön Soldat zu sein… (Oly szép katonának lenni…)
Auf der Heide blüht ein kleines Blümelein und das heißt: Erika… (A pusztán nyílik egy kis virág, neve: Erika…).
Ki a fene akar egy hosszú terepmenetelés után még énekelni?!
A kiképzés végén meglátogatott minket az ezredes, és megdicsért.
1941 októberében és novemberében, és később is egészen ’45-ig, a háború végéig szüleim (édesanyám, Philomena 1942. március 19-én, 60 évesen elhunyt) és testvéreim rengeteg kis csomaggal és levéllel szereztek örömöt. Bizonyság erre a tábori postán írt és érkezett levelek, amelyek máig megvannak.
Első hazaküldött levelemben így írtam:
„Ébresztő 5 óra 45-kor, aztán megállás nélkül majdnem este 7-ig.”
Említésre méltó még, hogy menetelés közben parancsra énekelni kellett.
Például: Die blauen Dragoner, sie reiten… (A kék dragonyosok, lovagolnak…)
Es ist so schön Soldat zu sein… (Oly szép katonának lenni…)
Auf der Heide blüht ein kleines Blümelein und das heißt: Erika… (A pusztán nyílik egy kis virág, neve: Erika…).
Ki a fene akar egy hosszú terepmenetelés után még énekelni?!
A kiképzés végén meglátogatott minket az ezredes, és megdicsért.
1941 októberében és novemberében, és később is egészen ’45-ig, a háború végéig szüleim (édesanyám, Philomena 1942. március 19-én, 60 évesen elhunyt) és testvéreim rengeteg kis csomaggal és levéllel szereztek örömöt. Bizonyság erre a tábori postán írt és érkezett levelek, amelyek máig megvannak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)