Rosel nővérem 33. születésnapja. Nagyon szorgalmasa írta nekem a leveleket; máig hálás vagyok a sok 10 dekás csomagért, amelyeket a fronton tőle kaptam.
Altudban kabardok (keleti cserkeszek) laknak, más nyelven beszélnek és nem olyan barátságosak. Telefonközpontos szolgálatba osztottak. Csemegeszőlőt, tojást, paradicsomot, krumplit, sőt tyúkokat szereztünk.
Pihenőállás a Tereknél, kis rohanó hegyi folyó. Sok páncélgránátos lelte a vízben a halálát, ahogy később egy bajtárs mesélte: „csípőig álltunk a vízben!” Több mint 120 kilométerről látszik a Kaukázus legmagasabb hegye a hósapkás Elbrusz: csodálatos!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: család. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: család. Összes bejegyzés megjelenítése
1942. június | Odahaza Németországban
Sógoromat, Alfons Sorgot (34 éves) is behívták a Wehrmachtba. Édesapám írja, hogy egy őrszázadban van, és június 24-ével átvezénylik Baden-Baden Oosba, előtte viszont még le kell kaszálnia a rétet, mert az állatoknak kell a széna. Alfons nagyon jól kaszál. Édesapám fél a sok munkától, ami a betakarításnál rá fog maradni: súlyos gabonászsákokat kell a cséplőgéptől a szekérig cipelni, amit szorgalmas veje korábban mindig elvégzett.
Édesapám írja még, hogy a kicsépelt gabonát már a cséplőgépnél lemérik („termelési harc”, az élelmezés biztosítása).
Levele végén közli, hogy június 6-án megtartották a Rheinhausen Takarék- és Kölcsönpénztár közgyűlését a Régi Postához címzett fogadóban, 50 tag részvételével. A hiteltársaság vezetőjeként ő terjesztette elő az 1941. évi mérleget és üzleti beszámolót. A tiszta nyeresé 1094,30 birodalmi márka volt. Azt írja, hogy a közgyűlés alatt is rám gondolt, és minden simán ment.
Édesapám írja még, hogy a kicsépelt gabonát már a cséplőgépnél lemérik („termelési harc”, az élelmezés biztosítása).
Levele végén közli, hogy június 6-án megtartották a Rheinhausen Takarék- és Kölcsönpénztár közgyűlését a Régi Postához címzett fogadóban, 50 tag részvételével. A hiteltársaság vezetőjeként ő terjesztette elő az 1941. évi mérleget és üzleti beszámolót. A tiszta nyeresé 1094,30 birodalmi márka volt. Azt írja, hogy a közgyűlés alatt is rám gondolt, és minden simán ment.
1942. április 5. | Húsvétvasárnap
Húsvétvasárnap szabadságon voltam otthon, Rheinhausenben. Édesapám rettenetesen szenved anyánk halála miatt, a búcsúzás is nagyon szomorú volt.
Heinz Heppersnek, altlußheimi bajtársamnak ez volt az utolsó vasárnapi szabadsága; húsvétvasárnap együtt utaztunk vissza az esslingeni laktanyába.
Heinz Heppersnek, altlußheimi bajtársamnak ez volt az utolsó vasárnapi szabadsága; húsvétvasárnap együtt utaztunk vissza az esslingeni laktanyába.
1941. december 2., kedd | Az újoncidő vége!
Nyolc hét kiképzés után véget ért az újoncidő (október 3-án, pénteken kezdődött): verejték, félelem, aggódás és honvágy jellemezte. Iszonyú megaláztatásokhoz és leszidásokhoz kellett jó pofát vágni.
Első hazaküldött levelemben így írtam:
„Ébresztő 5 óra 45-kor, aztán megállás nélkül majdnem este 7-ig.”
Említésre méltó még, hogy menetelés közben parancsra énekelni kellett.
Például: Die blauen Dragoner, sie reiten… (A kék dragonyosok, lovagolnak…)
Es ist so schön Soldat zu sein… (Oly szép katonának lenni…)
Auf der Heide blüht ein kleines Blümelein und das heißt: Erika… (A pusztán nyílik egy kis virág, neve: Erika…).
Ki a fene akar egy hosszú terepmenetelés után még énekelni?!
A kiképzés végén meglátogatott minket az ezredes, és megdicsért.
1941 októberében és novemberében, és később is egészen ’45-ig, a háború végéig szüleim (édesanyám, Philomena 1942. március 19-én, 60 évesen elhunyt) és testvéreim rengeteg kis csomaggal és levéllel szereztek örömöt. Bizonyság erre a tábori postán írt és érkezett levelek, amelyek máig megvannak.
Első hazaküldött levelemben így írtam:
„Ébresztő 5 óra 45-kor, aztán megállás nélkül majdnem este 7-ig.”
Említésre méltó még, hogy menetelés közben parancsra énekelni kellett.
Például: Die blauen Dragoner, sie reiten… (A kék dragonyosok, lovagolnak…)
Es ist so schön Soldat zu sein… (Oly szép katonának lenni…)
Auf der Heide blüht ein kleines Blümelein und das heißt: Erika… (A pusztán nyílik egy kis virág, neve: Erika…).
Ki a fene akar egy hosszú terepmenetelés után még énekelni?!
A kiképzés végén meglátogatott minket az ezredes, és megdicsért.
1941 októberében és novemberében, és később is egészen ’45-ig, a háború végéig szüleim (édesanyám, Philomena 1942. március 19-én, 60 évesen elhunyt) és testvéreim rengeteg kis csomaggal és levéllel szereztek örömöt. Bizonyság erre a tábori postán írt és érkezett levelek, amelyek máig megvannak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)