A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jardan. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jardan. Összes bejegyzés megjelenítése
1942. augusztus 7., péntek
Kánikula! A telefonközpont átállítása „Gigantra”. Ma is elmentem a Jardan családhoz.
1942. augusztus 6., csütörtök
Hőség! Délután megnéztem a harkovi Színes színpadot. Kimenő este 9-ig volt engedélyezve; meglátogattam Jardanékat.
1942. augusztus 4., kedd
Délelőtt szolgálat, délután megnézem a Színes színpad műsorát, este Jardanéknál voltam.
1942. augusztus 3., hétfő
Látogatás a Jardan és a Muszja családnál; szép lakásuk van. Jardan úr könyvszekrényében Goethe és Schiller is megvan, németül. A Jardan házaspár arról mesél, hogy a háború kitörése előtt repülőgéppel utaztak a Krímbe a szabadságukat eltölteni.
A moziban megnéztem a Wetterleuchten um Barbarát.
(Villámlás Barbaráért: náci propagandafilm, Ausztria 1938. márciusi bekebelezését, az Anschlusst a tiroli bányászok szempontjából, felszabadításként mutatja be.)
A moziban megnéztem a Wetterleuchten um Barbarát.
![]() |
| Forrás: filmportal.de |
1944. június 7., vasárnap | A harkovi Jardan család
Levél haza: „Egy tojás ára 1,30 Reichsmark (birodalmi márka), 1 kis négyszögletes cipó 15 Reichsmark: gyakori a cserekereskedelem: kenyeret tojásért.”
Hogy örülnek az emberek, ha nem legyőzöttként bánnak velük. Egyszer azt mondja nekem valaki: „Hans germanszkij szoldat nichts kultura”. Bizony, sok német katona így mutatkozott be. Az emberek számára én voltam a Germanszkij Hans.
A szállásunk udvarán közösen vételeztünk vizet katonák és civilek. Egyik reggel találkoztam Frau Jardannal, aki szintén vizet vett. Leejtett egy kis papírdarabot, amelyen ez állt: „Kedves Hans! Ha esik az eső, nem megyek falu, ha nem esik, megyek falu.” Innen tudhattam, hogy a család otthon van-e. Az embereknek muszáj volt vidékre utazniuk, hogy valami ennivalót szerezzenek. Azt a keveset, amijük volt, még velünk is megosztották.
Egyik este meghívott vacsorára a Jardan család. Sült krumpli volt, uborka- és paradicsomsaláta, végül kávé. A ház ura zongorázott, jobbra és balra tőle egy-egy gyertya égett, az asztalnál pedig ott ült katonai csizmájában a fiatal német katona, és étkezett. Balra tőlem a kanapén a ház úrnője. Micsoda boldogság! Szeretet az emberek, megértés oroszok/ukránok és németek között.
Hogy örülnek az emberek, ha nem legyőzöttként bánnak velük. Egyszer azt mondja nekem valaki: „Hans germanszkij szoldat nichts kultura”. Bizony, sok német katona így mutatkozott be. Az emberek számára én voltam a Germanszkij Hans.
A szállásunk udvarán közösen vételeztünk vizet katonák és civilek. Egyik reggel találkoztam Frau Jardannal, aki szintén vizet vett. Leejtett egy kis papírdarabot, amelyen ez állt: „Kedves Hans! Ha esik az eső, nem megyek falu, ha nem esik, megyek falu.” Innen tudhattam, hogy a család otthon van-e. Az embereknek muszáj volt vidékre utazniuk, hogy valami ennivalót szerezzenek. Azt a keveset, amijük volt, még velünk is megosztották.
Egyik este meghívott vacsorára a Jardan család. Sült krumpli volt, uborka- és paradicsomsaláta, végül kávé. A ház ura zongorázott, jobbra és balra tőle egy-egy gyertya égett, az asztalnál pedig ott ült katonai csizmájában a fiatal német katona, és étkezett. Balra tőlem a kanapén a ház úrnője. Micsoda boldogság! Szeretet az emberek, megértés oroszok/ukránok és németek között.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
