Levél haza: „Egy tojás ára 1,30 Reichsmark (birodalmi márka), 1 kis négyszögletes cipó 15 Reichsmark: gyakori a cserekereskedelem: kenyeret tojásért.”
Hogy örülnek az emberek, ha nem legyőzöttként bánnak velük. Egyszer azt mondja nekem valaki: „Hans germanszkij szoldat nichts kultura”. Bizony, sok német katona így mutatkozott be. Az emberek számára én voltam a Germanszkij Hans.
A szállásunk udvarán közösen vételeztünk vizet katonák és civilek. Egyik reggel találkoztam Frau Jardannal, aki szintén vizet vett. Leejtett egy kis papírdarabot, amelyen ez állt: „Kedves Hans! Ha esik az eső, nem megyek falu, ha nem esik, megyek falu.” Innen tudhattam, hogy a család otthon van-e. Az embereknek muszáj volt vidékre utazniuk, hogy valami ennivalót szerezzenek. Azt a keveset, amijük volt, még velünk is megosztották.
Egyik este meghívott vacsorára a Jardan család. Sült krumpli volt, uborka- és paradicsomsaláta, végül kávé. A ház ura zongorázott, jobbra és balra tőle egy-egy gyertya égett, az asztalnál pedig ott ült katonai csizmájában a fiatal német katona, és étkezett. Balra tőlem a kanapén a ház úrnője. Micsoda boldogság! Szeretet az emberek, megértés oroszok/ukránok és németek között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése