1942. szeptember 8., kedd

Hajnali 4-kor riadó, reggel 8-tól délig a berendezéseket be kellett üzemelni. Őrség.

1942. szeptember 6., vasárnap | Halálos baleset

Éjszaka haláleset történt: egyik bajtársunkat lelőtte az egyik őrszemünk.

Fél hatkor indultunk Vorosilovszkból Pjatyigorszkba. Beteg lettem és hánytam: túl sok dinnyét ettem az úton. Szükségleteim elintézése közben kis híja, hogy engem is le nem lőttek. Szerencsém volt!

A pjatyigorszkiak nagyon barátságosak. Ez már a Kaukázus előtti terület; nagy gulyákat, méneseket és nyájakat láttunk. Sok a gyümölcsös, közte pedig a szokásos sztyeppei táj.

1942. szeptember 3., csütörtök | Rosztov

Sátorban éjszakáztunk valahol Taganrog és Rosztov között. Őrségbe osztottak éjféltől 2-ig, és 4-től 5-ig. Fél hétkor indultunk és fél tízre megérkeztünk Rosztovba, ahonnan 13 órakor továbbindultunk. Rosztovban nagy pusztulást láttunk.

Eszembe jut egy nagy tábla: Európa–Ázsia határ!

Egy másik nagy táblán a következőt lehetett olvasni:
Német katonák figyelem! Rosztovban halálos nemi betegségek terjednek!

1942. június közepe | Harkovi mindennapok

Elkészítettem a századhoz tartozók büntetésjegyzékét és őrséget álltam.

Szabadidőmben kétszer voltam moziban, a harkovi városi színházban pedig láttam a „Nice, Bajazzo und Carmen”-t. Előadók: a hadsereg propagandaszázada. A hadosztályparancsnok tábornok üdvözletét küldte a városi színházban játszó hölgyeknek (amint azt a szolgálati távbeszélőn hallottam).

1942. február | Őrség

Őrséget is kellett állni. A laktanyaőrség fejenként 8 óra volt (4×2), a hadosztályőrség pedig 4 óra. A hadosztályőrség egy stuttgarti épületben volt, a tábornok főhadiszállásán, ahová villamossal utaztunk. Itt éjszaka nem kellett őrt állni, csupán egy asztalnál ülni, és a helyiségeket ellenőrizni. Nappal, amikor a tábornok bejött és elment, az egész őrségnek fel kellett sorakoznia, és jelentenie kellett.

Mindezek után, amiket itt meg az előző bejegyzésekben leírtam, nem megy ki egy szó a fejemből, amit apám emlegetett: hullaengedelmesség – Kadavergehorsa. Milyen igaza volt: a hullaengedelmesség a vak engedelmesség. Ilyen volt a tökéletes katona.