1942. október 5., hétfő | Elhagyjuk Altudot

Elhagyjuk Altudot, és a 7. utászrajhoz kerültem.

Megjegyzendő, hogy az altudi temetőben nyugszik Erwin Mack tábornok. A hadosztályparancsnok augusztus 26-án esett el három másik magas rangú tiszttel együtt egy váratlan aknavető-támadásban.

1942. szeptember 18., péntek

Máig Berger rajában voltam. Bajtársak: Fülle, Kettner, Gidion, Weber, Renner és Böse.

Berger rajvezető, civilben mérnök, jóindulatú, kedves ember volt. Viccesnek találta, amikor mi badeniek a takarónkra (Decke) azt mondtuk, hogy szőnyeg (Teppich). Berger ezekben a napokban esett el. Altud környékén egy falu főterén temettük el. Keserűen álltam a sírjánál.

Ezen a napon áthelyeztek Altudba, ahol egy új rajt állítottak össze. A rajvezető Fischer tizedes lett, a legénység Baumann, Heijen és Paul Schwirtzer híradósok (15-ös gépjármű).

1942. szeptember 6., vasárnap | Halálos baleset

Éjszaka haláleset történt: egyik bajtársunkat lelőtte az egyik őrszemünk.

Fél hatkor indultunk Vorosilovszkból Pjatyigorszkba. Beteg lettem és hánytam: túl sok dinnyét ettem az úton. Szükségleteim elintézése közben kis híja, hogy engem is le nem lőttek. Szerencsém volt!

A pjatyigorszkiak nagyon barátságosak. Ez már a Kaukázus előtti terület; nagy gulyákat, méneseket és nyájakat láttunk. Sok a gyümölcsös, közte pedig a szokásos sztyeppei táj.

1942. március 19., csütörtök | Meghalt édesanyám

Meghalt édesanyám, Philomena; kaptam 4 nap rendkívül szabadságot. Éjjel fél 2-kor Ida nővérem és én, a fiatal katona ott álltunk halott édesanyánk előtt, és keservesen sírtunk. 60 éves volt.