Egyik nap azonban fordulat történt. Lementem a század fegyverraktárába, ahol Dukek főtörzsőrmester azt mondta, hogy szép a kézírásom, így a következő lövészeten én lettem az írnok a lőtéren. Ettől kezdve bármilyen rossz eredményeim is voltak a lövészeten, nem kellett vezénylésre a koszban fetrengenem. Soha nem fogom elfelejteni Dukek főtörzsőrmester emberségességét. Hivatásos katona volt, több mint tizenkét éve szolgált.
Még egy emlék a lőeredményeimről. 1941. november 2-án többek között az alábbiakat írtam haza:
„Az első lőgyakorlaton 20 köröm volt, követelmény nem teljesítve.
A másodikon 27, követelmény teljesítve (5-5 lövés).
Kis kaliberes lövészet: 5 lövés, 51 kör – dicséret az őrmestertől!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése