1942. szeptember 19., szombat | Kabardok

Rosel nővérem 33. születésnapja. Nagyon szorgalmasa írta nekem a leveleket; máig hálás vagyok a sok 10 dekás csomagért, amelyeket a fronton tőle kaptam.

Altudban kabardok (keleti cserkeszek) laknak, más nyelven beszélnek és nem olyan barátságosak. Telefonközpontos szolgálatba osztottak. Csemegeszőlőt, tojást, paradicsomot, krumplit, sőt tyúkokat szereztünk.

Pihenőállás a Tereknél, kis rohanó hegyi folyó. Sok páncélgránátos lelte a vízben a halálát, ahogy később egy bajtárs mesélte: „csípőig álltunk a vízben!” Több mint 120 kilométerről látszik a Kaukázus legmagasabb hegye a hósapkás Elbrusz: csodálatos!

1942. szeptember 18., péntek

Máig Berger rajában voltam. Bajtársak: Fülle, Kettner, Gidion, Weber, Renner és Böse.

Berger rajvezető, civilben mérnök, jóindulatú, kedves ember volt. Viccesnek találta, amikor mi badeniek a takarónkra (Decke) azt mondtuk, hogy szőnyeg (Teppich). Berger ezekben a napokban esett el. Altud környékén egy falu főterén temettük el. Keserűen álltam a sírjánál.

Ezen a napon áthelyeztek Altudba, ahol egy új rajt állítottak össze. A rajvezető Fischer tizedes lett, a legénység Baumann, Heijen és Paul Schwirtzer híradósok (15-ös gépjármű).

1942. szeptember 11., péntek

Vezetéképítés a következő faluig, amelyet éjszaka foglaltunk el.

1942. szeptember 10., csütörtök | Vezetéképítés

Vezetéképítés Trockijprimalkinszkoje faluig. Az első benyomások az első vonalból. A helyiek nagyon barátságosak: tejet, kenyeret, tojást, almát és szőlőt adtak.

1942. szeptember 9., szerda

Nyugalom; levelekre válaszoltam.

1942. szeptember 8., kedd

Hajnali 4-kor riadó, reggel 8-tól délig a berendezéseket be kellett üzemelni. Őrség.

1942. szeptember 7., hétfő

Megérkeztünk a hadosztály megfelelő zászlóaljához, jelentkeztem a 128-as tábori tartalékos zászlóaljba. Egy nagy utászrajhoz kerültem (1 őrvezető és 8 közlegény). Szállás: a csernoleszkojei sertéskolhoz. A zászlóaljban nyugalom van, több régi bajtárssal újra találkoztam.

1942. szeptember 6., vasárnap | Halálos baleset

Éjszaka haláleset történt: egyik bajtársunkat lelőtte az egyik őrszemünk.

Fél hatkor indultunk Vorosilovszkból Pjatyigorszkba. Beteg lettem és hánytam: túl sok dinnyét ettem az úton. Szükségleteim elintézése közben kis híja, hogy engem is le nem lőttek. Szerencsém volt!

A pjatyigorszkiak nagyon barátságosak. Ez már a Kaukázus előtti terület; nagy gulyákat, méneseket és nyájakat láttunk. Sok a gyümölcsös, közte pedig a szokásos sztyeppei táj.

1942. szeptember 5., szombat | Érkezés Vorosilovszkba

Indulás hajnali 5-kor, délre megérkeztünk Vorosilovszkba.

1942. szeptember 4., péntek | Pihenő

Pihenő Peszcsankopszkojéban.

1942. szeptember 3., csütörtök | Rosztov

Sátorban éjszakáztunk valahol Taganrog és Rosztov között. Őrségbe osztottak éjféltől 2-ig, és 4-től 5-ig. Fél hétkor indultunk és fél tízre megérkeztünk Rosztovba, ahonnan 13 órakor továbbindultunk. Rosztovban nagy pusztulást láttunk.

Eszembe jut egy nagy tábla: Európa–Ázsia határ!

Egy másik nagy táblán a következőt lehetett olvasni:
Német katonák figyelem! Rosztovban halálos nemi betegségek terjednek!

1942. szeptember 2., szerda | Hajnali indulás

Ébresztő hajnali 4-kor, indulás 7-kor. A 23. páncéloshadosztály műhelyszázadának járműveivel vittek minket toronyiránt.

1942. szeptember 1., kedd | Olasz katonák

A vízvételező helynél olasz katonákkal találkoztunk. Szállásuk egy nagy villában volt; az előtte lévő kertből látszott az Azovi-tenger. Magas, csinos, fiatal fiúk voltak az olaszok, jelnyelvvel próbáltuk megérteni egymást.

1942. augusztus 31., hétfő | Szolgálat Taganrogban

A taganrogi vasútállomáson tartózkodtunk, munkaszolgálaton.