1942. augusztus 30., vasárnap | Megérkezés a tengerhez

Hajnali 5.40-kor megérkeztünk Taganrogba, az Azovi-tenger partjára.

1942. augusztus 27., csütörtök | Vonatút dékeletre

Útközben: reggel 6 óra Lozova, utána Szlavjanszk, majd Druzskovka. A vasút két oldalán hatalmas kukorica- és napraforgótáblák. Egy hatalmas iparterületen is átutaztunk: egymás után sorjáztak a gyárak. Útközben óriási pályaudvarokon mentünk át.

1942. augusztus 25., kedd | Levél

Elküldtem egy levelet haza, és elérkezett a búcsú Harkovtól.

Elvezényeltek a 128. tábori tartalékos zászlóaljtól: 12 óra 15 perckor elindultunk Harkovból Nova Varáriába, szolgálat éjfélig, másnap reggel 7.00-kor pedig indulás a Kaukázusba, a frontra. A 23. páncéloshadosztály Altud térségében állomásozott a Kaukázus előterében (a Terek folyó mellett, az Tbiliszi előtti Ordzsonokidze [ma: Vlagyikavkaz] városánál).

Ebben a csatában vesztette életét Ewald Mehner 1942. május 25-én, pünkösdhétfőn. Pfeiffer azt mondta, hogy Ternijénél történt, páncélosok ölték meg.

Még egy kedves emlék Harkovból. 1942. augusztus 25-én a búcsúzásnál egy bizonyos Muszja asszony egy kis sárga fejpárnát ajándékozott nekem, hogy alvásnál a fejem puhán legyen. Muszja asszony mellékesen elmesélte, hogy férje katonatiszt az ostromlott Leningrádban, fiát pedig a németek Hamburgba hurcolták kényszermunkára.

Hány ilyen családsors lehetett akkoriban?

1942. augusztus 8., szombat | Találkozás, kapcsolat a helyiekkel, bordély

Elkészült a telefonközpont, és a 128. tábori tartalékos zászlóaljnál üzembe helyeztük a Gigantot.

Anton Ziegerrel meglátogattuk a falumbeli Josef Kammerert (a Rheinlust kocsma gazdájának a fiát). Josef Kammerer csapatellátós altiszt volt. Lényegesen idősebb volt, és nem ismert meg, csak amikor mondtam, hogy én vagyok a takarékszövetkezetes Max Baumann fia – ekkor viszont nagyon megörült. Adott egy csomó ellátmányt, hogy vigyem magammal a laktanyámba; máig hálás vagyok érte.

* * *

Nekünk, katonáknak tilos volt az oroszokkal, illetve az ukránokkal beszélni vagy kapcsolatot felvenni. A kapcsolat azonban szükségképpen adódott. A nők és a lányok mosták a ruhánkat, stoppolták a zokninkat és takarítottak. A fizetés kenyérben vagy más élelmiszerrel történt, amink éppen maradt. Nagy ínség volt, az emberek éheztek, koldultak.

Egy jellemző eset: egyszer Harkovban sétálva odajött hozzám két német katona, és a bordélyház iránt érdeklődtek. Nem tudtam, merre van. A karjuk alatt egy-egy cipót szorongattak – ott is így fizettek.

1942. augusztus 7., péntek

Kánikula! A telefonközpont átállítása „Gigantra”. Ma is elmentem a Jardan családhoz.

1942. augusztus 6., csütörtök

Hőség! Délután megnéztem a harkovi Színes színpadot. Kimenő este 9-ig volt engedélyezve; meglátogattam Jardanékat.

1942. augusztus 4., kedd

Délelőtt szolgálat, délután megnézem a Színes színpad műsorát, este Jardanéknál voltam.

1942. augusztus 3., hétfő

Látogatás a Jardan és a Muszja családnál; szép lakásuk van. Jardan úr könyvszekrényében Goethe és Schiller is megvan, németül. A Jardan házaspár arról mesél, hogy a háború kitörése előtt repülőgéppel utaztak a Krímbe a szabadságukat eltölteni.

A moziban megnéztem a Wetterleuchten um Barbarát.

Forrás: filmportal.de

(Villámlás Barbaráért: náci propagandafilm, Ausztria 1938. márciusi bekebelezését, az Anschlusst a tiroli bányászok szempontjából, felszabadításként mutatja be.)