1942. április 20., hétfő | Ünneplés

Schotte szakaszvezető, a század csapatellátó altisztje, akivel egyébként egy irodában dolgoztam, megkapta a háborús érdemkeresztet.
Kriegsverdienstkreuz | Forrás: Wikipédia

Az eseményt alaposan megünnepeltük. Itt ittam életemben először rumot, ráadásul sok is lett a jóból, úgyhogy tökéletesen kiütöttem magam.

1942. április 15., szerda | Harkov

A hideg és a hó miatt a harkoviak egészen ruhájukba burkolóztak. Az úttestről ugyan eltakarították a havat, ám az út szélén két oldalt hegyekben állt.

A szállásunk egy propagandaépületben, a párt egykori motorsportiskolájában lett. Egy csomó bútort találtunk benne. Sok asztalt és irodát zöld drapériával borítottak: igen jól nézett ki!

A számvevő őrsmester visszavett a századirodára, így első írnokként szolgáltam

Harkov a német megszállás alatt | Forrás: robswebstek.com

1942. április 7., kedd | Berakodás és indulás keletre!

Az útvonal: Nürnberg, Chemnitz, Drezda, Alsó- és Felső-Szilézia, Lemberg, Poltava, míg végül április 15-én, szerdán hajnalban megérkeztünk Harkovba.

Lengyelországban és Ukrajnában szörnyű képek tárultak elénk. A sínek mellett gyerekek, amint mezítláb, elszaggatott ruhában kenyérdarabkákat koldulnak.

1942. április 5. | Húsvétvasárnap

Húsvétvasárnap szabadságon voltam otthon, Rheinhausenben. Édesapám rettenetesen szenved anyánk halála miatt, a búcsúzás is nagyon szomorú volt.

Heinz Heppersnek, altlußheimi bajtársamnak ez volt az utolsó vasárnapi szabadsága; húsvétvasárnap együtt utaztunk vissza az esslingeni laktanyába.

1942. április 1., szerda | Tábornoki látogatás

Megszemlélt minket a tábornok. Közölte, hogy Oroszországban nem leszünk egyedül, és találkozni fogunk sok bajtársunkkal.

Meg tudtam látogatni Franz Reiff iskolatársam testvérét, Barbarát, aki Esslingenben lakott. A lakása a kaszárnyához vezető utcában volt. Ez egyfajta reménysugár volt a menetszázad mindannapjaiban.

A 128. tábori tartalékos zászlóaljban szolgált Heinz Heppes és Ewald Mehner. Heppesék a Rheinhausen és Altlußheim közötti téglaházikóban laktak, Mehnerék pedig a Rajna gátjának kanyarulatánál, a Rajna-holtág mellett, Oberhausenben.

Ahogy azt később sokszor hallottuk: mindketten meghaltak „Nagy-Németországért, a Führerért, a népért és a hazáért!”