1939–1942 | Áttekintés

Johann Bauman 1922 májusában, a Weimari Köztársaságban született. A Harmadik Birodalom létrejöttekor, vagyis Hitler hatalomra kerülésekor 11, a háború kitörésekor pedig 17 éves volt.

Hősünk középiskolás, amikor 1938 tavaszán a Wehrmacht bevonul Ausztriába, amely ettől kezdve a Német Birodalom része (Anschluss). Egy fél évvel később a müncheni egyezménnyel a birodalom Csehországot is bekebelezi, a frissen létrejövő Szlovákia pedig gyakorlatilag német bábállam lesz, déli része visszakerül Magyarországhoz.

A háború 1939. szeptember 1-jén kezdődik, amikor Németország néhány hét alatt elfoglalja Lengyelország nyugati felét. Két hét múlva a szovjetek is megtámadják Lengyelországot keletről, a hónap végére a német-szovjet határ Lengyelország közepén húzódik.

1939/40-ben a Szovjetunió és Finnország közötti ún. téli háború.


1940 első felében Németország néhány hónap alatt elfoglalja Dániát és Norvégiát, továbbá Belgiumot, Hollandiát, Luxemburgot és Franciaország jó részét (és a fennmaradó része fölött is ellenőrzést gyakorol). Augusztus-szeptemberben a levegőben lezajlik az angliai csata, Hitler első komolyabb vesztesége. (Eközben a Szovjetunió a Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében terjeszkedik nyugat felé: bekebelezi a három balti államot és bevonult Besszarábiába és Észak-Bukovinába.)

1940 őszén Olaszország megtámadja Görögországot, a német vezérkar pedig már javában dolgozik a Szovjetunió megtámadásának tervein.

1941 elején Líbiába érkezik Rommel és a Deutsches Afrikakorps. Március végén a jugoszláv kormány csatlakozik a német-olasz-japán háromhatalmi egyezményhez. Két nappal később elkergetik, amire tíz nappal később megindul a balkáni hadjárat: Németország megtámadja Jugoszláviát és Görögországot (hogy segítsen a katonai téren nem túlzottan sikeres olaszoknak). Ekkor lép hadba Magyarország is a délvidéki bevonulással.

1941 leghosszabb napján, június 22-én Németország megtámadja a Szovjetuniót (tulajdonképpen Lengyelország keleti felét), és ezzel megindul a Barbarossa hadművelet. A német csapatok eleinte rendkívül gyorsan haladnak kelet felé, és a tél elejéig hatalmas területet foglalnak el.

A keleti front 1941 második felében | Forrás: Wikimedia Commons
Ekkor, 1941 októberében indul történetünk, amikor is a 19 éves Johann Baumann megkapja a behívóját.

December első napjaiban Moszkva alatt a szovjet ellentámadás megállítja és Moszkva környékén vissza is szorítja a Wehrmachtot.

December 7-én japán támadást intéz a Hawaii-szigeteken fekvő Pearl Harbor-i amerikai haditengerészeti támaszpont ellen, ezzel az USA is hadba lép.

1942 januárjában tartják meg Berlin mellett a wannseei konferenciát, ahol döntenek a zsidóság kiirtásáról.

Az időrendben itt tartunk most.

Az év első hónapjaiban a keleti fronton viszonylagos nyugalom van, és majd májusban indul meg az újabb német támadás a Fekete-tenger vidékén, illetve a Kaukázus irányába.

Barbarossa hadművelet

Az oroszországi hadjárat, a Barbarossa hadművelet előző nyáron, 1941. június 22-én, vasárnap indult. A néhány hónap múlva kezdődő tél rendkívül hideg volt. A megfelelő téli ruházat hiánya miatt sok német katona fagyási sérüléseket szenvedett. A téli hadjáratban részt vevő katonák megkapták a Téli érdemrendet (amit a baka csak mirelithús-rendnek nevezett).

A keleten vívott téli csatáért járó emlékérem | Forrás: Wikipédia

Amikor édesapám, Max (aki az I. világháborúban részt vett, és 1941-ben hatvan éves volt), a néprádión először hallott az oroszországi hadjárat megindulásáról, nagyon elkomorodott és elszomorodott.
Volksempfänger | Forrás: Wikipédia

1942. február | A század (al)tisztjei

A komoyabb rendfokozatú katonák között volt Müller százados századparancsnok, egy idősebb úr. Először a neudorfi Debatin közlegény kapott tőle rendkívül szabadságot – a században neki voltak a legjobb eredményei lövészetből, ezért csak orvvadásznak hívtuk.

Ott volt még egy Schulz nevű őrmester, a század számvevője. Az volt a legjobb, ha az ember nem került az útjába.

Meg kell még említeni Hepper őrmestert, valamint Motzer és Teufel szakaszvezetőket. Heppernek köszönhetem, hogy elvégezhettem a gépjárművezetői tanfolyamot, és III. osztályú jogosítványt kaptam.

1942. február | Öngyilkosság

Egy szomorú eseményről is meg kell emlékezni. A szomszédos épületben a gyalogoslövész-század újoncai laktak. Sokszor hallottuk, milyen szigorú volt a kiképzés, a drill, mekkora szivatások voltak stb. Állítólag előfordult, hogy fiatal újoncok kétségbeesésükben kiugrottak a laktanya harmadik emeletéről.

Ebben a gyalogoslövész-században volt kiképzésen Alwin Hambsch, egykori iskolatársam, aki korábban Rheinhausenben lakott, az Oberdorfstraßén, később Bad Rappenauba költözött. Alwin a háborúban elveszítette az egyik lábát

1942. február | Kivégzőosztagban

A hadbíróság – általunk ismeretlen okból – golyó általi halálra ítélt egy katonát. Johann Baumann gyalogost pedig beosztották a kivégzőosztagba öt vagy hat társával együtt. Amikor a fegyvereket kiosztották, már meg voltak töltve és ki voltak biztosítva. Uram irgalmazz!

A kivégzési parancsot az utolsó pillanatban visszavonták. Olyan boldogok voltunk, hogy madarat lehetett volna fogatni velünk!

És mi lett a halálra ítélttel? Soha többé nem hallottunk az ügyről

1942. február | Rokonlátogatás

A Zuffenhausenben töltött idő alatt alkalmam nyílt, hogy meglátogassam egyik unokatestvéremet és feleségét, Wendelint és Sofiet (született Becker), akik Stuttgart mellett laktak. Két éves kislányuk, Anna (1940-ben született), mindig sok örömet szerzett: lelki feltöltődés.

A háború végén, 1945 május 8-án Wendelin őrmester volt a Birodalmi Munkaszolgálatnál. 1953. április 1-jén átvette a Rheinhauseni Takarék- és Kölcsönpénztár vezetését, és így édesapám, Max Baumann utódja lett, aki 1928. január 1-jétől 1953-ig – 72 éves koráig – vezette a hitelintézet ügyeit.

Wendelin 1987. február végén halt meg (75 éves korában), felesége, Sofie pedig egy hónappal később (73 évesen).

1942. február | Őrség

Őrséget is kellett állni. A laktanyaőrség fejenként 8 óra volt (4×2), a hadosztályőrség pedig 4 óra. A hadosztályőrség egy stuttgarti épületben volt, a tábornok főhadiszállásán, ahová villamossal utaztunk. Itt éjszaka nem kellett őrt állni, csupán egy asztalnál ülni, és a helyiségeket ellenőrizni. Nappal, amikor a tábornok bejött és elment, az egész őrségnek fel kellett sorakoznia, és jelentenie kellett.

Mindezek után, amiket itt meg az előző bejegyzésekben leírtam, nem megy ki egy szó a fejemből, amit apám emlegetett: hullaengedelmesség – Kadavergehorsa. Milyen igaza volt: a hullaengedelmesség a vak engedelmesség. Ilyen volt a tökéletes katona.

1942. február 4., szerda | Téli menetelés

Mai levelemben arról tájékoztatom édesanyám, édesapám és Ida nővérem, hogy a vasárnapi szabadságról 23.30-kor rendben visszaértem a laktanyába.

Tegnap, kedd reggel fél 5-kor volt ébresztő, fél 6-kor indult a menetelés: 25 km jeges utakon, hóviharban, nagy szintkülönbséggel, és egy fél órára még a gázmaszkot is föl kellett venni. Azt hittem, belepusztulok. Társaim nyögtek, káromkodtak mint a kocsis. Erőltetett menet volt, 25 font (kb. 12 kg) felszereléssel.

3 órát és 20 percet tartott a kínzás.