1941. ősz | Kiképzés: rádiósból híradós

A kiképzés idő szenvedés volt. Először a rádiósokhoz kerültem. Itt a morzejelek megtanulása és fogadása, valamint a morzekészülék kezelése volt a lényeg. Nagyon rosszul boldogultam az egésszel: az agyam egyszerűen képtelen volt ilyen gyorsan felfogni mindent. Wieland szakaszvezető (a rajparancsnok és kiképző) értésemre adta, hogy nem tudom megcsinálni. Wieland alacsony termetű, erőteljes felépítésű ember volt, nem az a szelíd sváb típus. Bizonyára örült, hogy kivettek a rádiósok közül, és híradósok közé raktak. Sokat segített neki egy Schroth nevű hadnagy is.

Korabeli morzetávíró | Forrás: kpemig.de

Wieland szakaszvezetőt 1944 első hónapjaiban láttam viszont az oroszországi keleti front déli szakaszán: egy jelentéktelen kis beszélgetés után gyorsan elbúcsúztam tőle.

1944. március 9-én Schroth hadnagy adta át nekem telefonon az üzenetet, hogy jönnek az oroszok. A beszélgetésnek hirtelen vége szakadt: megjöttek! Schroth hadnagy ettől a pillanattól kezdve eltűntnek minősült.

1941. ősz | Újoncidő: bürokrácia

Bürokratikus szempontból is alaposan elcsíptek: kaptunk egy zsoldkönyvet és egy katonaigazolványt. A zsoldkönyvemet a hadifogságba eséskor, 1945. május/júniusában Salzburg térségében elvették. Az öreg hadnagy, egy német katonatiszt, bevágta a zsoldkönyvemet a sarokba egy nagy kupacra.

Forrás: Wikimedia Commons

A katonaigazolvány (másodpéldány; 1944. április 26-án állították ki Karlsruhéban) a háború után is nálam maradt. Az első példány 1944. március 9-én Kazankában (Odessza mellett) elveszett: az orosz zsákmánya lett a teljes írnokszoba. Eltűntnek minősítették Stengelét, jó öreg számvevőnket is.

Forrás: Wikimedia Commons

1941. ősz | Újoncidő

A beöltözés azonnal megtörtént. Kaptunk egy derékszíjat is, övcsattal. Ez állat rajta: „Isten velünk”. A jelmondatos övcsat már az I. világháború idején is a katonai egyenruha része volt. Vajon mit gondolt a nagy Úristen, mikor erre az emberi alkotásra tekint?

Gott mit uns | Forrás: 3pgd.com

Apósom, Hermann Hambsch is hozott haza hasonló derékszíjat a II. világháború befejezte után. Máig megvan.

Szorgalmas apósom 1955. augusztus 1-jén halt meg rákban, 55 évesen. Elmesélései alapján katonaként a Kaukázusban is bevetették: mivel értett egy kicsit a gépekhez, az olajkutaknál szolgált.

1941. ősz | Egy munkatárs-bajtárs

Megemlítendő még, hogy velem együtt vonult be kedves munkatársam, a szintén 1922-es születésű, Robert Fürniß a Karlsruhe melletti Liedolsheimból. Ő is a szövetkezeti szövetségnél dolgozott.

1942/43-ban Sztálingrádnál Robert életét vesztette.

1941. ősz | Tanulmányok, munka, munkatársak

1938. november 7-én, 16 évesen megkezdtem kereskedelmi tanulmányaimat Karlsruhéban, a Badeni Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségénél (Verband Landwirtschaftlicher Genossenschaften in Baden e.V.), az Ettlingerstraße 53. szám alatt, a könyvvizsgálati kötelékben. A tanulmányi idő 1941. március 31-én ért véget.

1941. április 1-től október 3-ig, a Wehrmacht-behívóig könyvelőként dolgoztam.

Azért írtam le mindezt, mert a 17. és 20. irodából a lányok és asszonyok búcsúztattak a karlsruhei vasútállomáson. Továbbá átadtak nekem, „szökevénynek” egy borítékot, benne egy képet „Kedves leendő vezérkari tisztünk” felirattal.

Karlsruhe Hauptbahnhof (2005). Forrás: Wikimedia Commons

1941. október 3., péntek | Bevonulás

1941. október 3-án, egy pénteki napon hívtak be a nagy német Wehrmachtba. Úgynevezett keretszolgálati behívót kaptam.

A gyülekezőhely a karlsruhei főpályaudvar volt. Vasúton szállítottak bennünket Stuttgart-Zuffenhausenbe. A cím: TÁBORI POSTA!
Johann Baumann közlegény
Alegység-híradós tartalékos század, 86. lövészdandár, Stuttgart-Zuffenhausen

Rövidítve: E.K.f.TR.N.d.Sch.Br.86, Gránátoskaszárnya

A Grenadierkaserne az '50-es években. Forrás: usarmygermany.com